Jelenleg hiányzik a kiszámíthatóság a magyar egészségügyi rendszerből, így a fejlesztések sem tervezhetőek. Tízszer ennyi pénzből nagyon jó egészségügyet lehet csinálni, az a kérdés, hogy van vagy nincs erre pénz? És ha van, ki fizeti – tette fel a kérdést Dr. Békássy Szabolcs, a VOSZ egészségügyi tagozata alapellátás és fogászati ellátás szekciójának elnöke. A Portfolio konferenciáján elhangzott előadások és panelbeszélgetések során többféle választ hallottunk.

Bodrogi József egészségügyi közgazdász szerint makroszinten a legnagyobb kérdés a forrásteremtés és azok eljuttatása a rendszerbe. Kifejtette, egyre jobban nyílik az olló a lakosság elvárása és az egészségügyi ellátórendszer lehetőségei között. Hiányzik a korszerű egészségügyi törvény, az 1997-es jogszabályban mára sok a lyuk. Ráadásul nő a szakadék a GDP növekedése és az egészségügyi kiadások emelkedése között is. 

Forrás: Portfolio Private Health Forum 2024, Bodrogi József előadása

Bodrogi szerint a szomszédos országok modelljei nem segítenek figyelembe véve, hogy Magyarországon 4,6 millió foglalkoztatott mellett 5 millió inaktív lakost kellene a felosztó-kiróvó rendszernek kezelni. Ma 2 millió 65 év feletti lakos van, és a számuk 2032-re radikálisan 2,5 millióra ugrik. Ebben a helyzetben az egészségpénztárak és az egészségbiztosítások szerepe felértékelődik, hogy stabil, kiszámítható, tervezhető források kerüljenek az egészségügybe.

Újlaki Ákos, az egyik panelbeszélgetés résztvevője arról beszélt, hogy nemcsak, hogy nem költünk eleget az egészségügyre, amit költünk, azt is rossz szerkezetben tesszük. A Boston Consulting Group partnere elmondta, GDP arányosan 6–6,5% a folyó kiadás, amiben minden benne van. Ez az arány például a cseheknél 2,5 százalékponttal magasabb. Ráadásul feszegetjük a limiteket: a lakosság magánkiadása – a zsebből költött forintok – eléri az összkiadás 27%-át, amit nem lehet tovább növelni, mert a háztartások nem tudják kigazdálkodni. „Nem mindegy honnan, de mindenképpen pénzt kell behozni a rendszerbe” – szögezte le a szakember, aki szerint a szektorsemleges finanszírozás csak akkor alternatíva, ha az társadalmilag pozitív hatással bír. Ennek sok az előfeltétele, amelyek megvalósulásától még messze vagyunk.

Dr. Kóka János, a Doktor24 csoport elnöke úgy látja, az állam nem akar, a családok nem tudnak többet áldozni az egészségre, így maradnak a vállalatok. Szerinte háromszor-négyszer megtérül egy cégnek, ha költ a dolgozói egészségére. Elmondta, az állami egészségügy összeomlásában a magánszolgáltatók sem érdekeltek, de a sokat emlegetett coopayment – hordozható tajkártya – ellen szól ma, hogy azt az aktívak tudják igénybe venni, míg az inaktívak számára nem hozna előnyt, ami társadalmi szempontból igazságtalan. Szerinte a vállalati egészségprogramok erre is megoldást jelentenének, mert tehermentesítenék az állami ellátást.

Dr. Kirchner András a VOSZ egészségügyi tagozata szakorvosi járóbeteg-, és foglalkozásegészségügyi ellátás szekciójának elnöke is hasonló véleményen van. A Portfolio rendezvényén úgy fogalmazott, hogy a bérkiegészítésként adott vállalati szűrési, egészségügyi csomagok hasznosabbak, mintha a munkáltató bérszámfejtve ad 20 000 forintot a dolgozónak.

Bara Ágnes, a Hungarikum Biztosítási Alkusz Zrt. nagyvállalati üzletág vezetője szerint a COVID óta már munkavállalói igény, hogy kerüljön be a juttatási csomagba például a szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítás. Úgy látja, a dolgozók olyan szolgáltatást várnak, amellyel egy betegutat végig lehet kísérni.