Claas Lahmann pszichoterapeuta szerint a munkának rejtett, egészséget védő hatásai vannak, de ugyanígy megbetegítő is lehet, ha túlterhelő vagy értelmetlen. Szerinte a „ha megnyerné a lottót, folytatná a munkáját?” kérdésre adott válasz megmutatja, jó helyen vagyunk-e a választott pályánkon, munkahelyünkön. A Freiburgi Egyetemi Klinika pszichoszomatikus osztályának vezetője a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak  adott interjút, amit az Mfor.hu idézett.

Lahmann a nemrég megjelent könyvében (Hogyan tesz boldoggá a munka?), többek között arról ír, hogyan betegíthet meg egy rossz munkahely, illetve hogyan járulhat hozzá a munkavégzés a mentális jólléthez. Ugyanis a munka nem csak egy szükséges rossz, hanem önmegvalósításunk egyik terepe és életünk fontos szervező eleme, ami egyfajta gerincet ad a mindennapjainknak – idézi az Mfor.hu az interjúban elhangzottakat. Lahmann szerint azonban gyakran csak akkor vesszük észre, hogy milyen fontos szerepet tölt be a munka az életünkben, amikor hirtelen megszűnik. Sokan talán azt gondolják, hogy boldogabbak lennének munka nélkül, de a tapasztalat egészen mást mutat. Még azok is, akik önként hagynak fel a munkájukkal, gyakran tapasztalnak átmeneti egészségügyi panaszokat. A szakember példaként említi a nyugdíjba vonulás időszakát, ami szerinte kockázatot is jelenthet: kimutatható, hogy ilyenkor nő a halálozási arány. A munka ugyanis olyan strukturáló és támogató elemeket nyújt, amelyeket nehéz máshonnan pótolni.

Egy lottónyeremény után valószínűleg sokan örömmel merülnének el hobbikban, pihennének, több időt töltenének a családdal – de egy idő után hiányozna a napok rendje, az elismerés, a cél.

Lahmann szerint „az emberek fejlődni és kibontakozni akarnak. És ezt ritkán teszik meg külső ösztönzés nélkül.”

Az Mfor cikke kitér arra is, hogy a munka lehet megterhelő és egészségtelen is, de ez nincs ellentmondásban a pozitív hozamával. A pszichoterapeuta a táplálkozáshoz hasonlítja a munkavégzést: alapvetően szükséges, de rossz minőségű étellel könnyen ártunk magunknak. „Ha a munkánk nem tartalmaz elég »tápanyagot« – vagyis értelmet, elismerést, fejlődést –, az hasonlít egyfajta pszichés alultápláltsághoz.” – idéz a FAZ-interjúból az Mfor. Ha túl sok a stressz, ha nem kapunk visszajelzést, ha értelmetlennek érezzük, amit csinálunk, az mind-mind hozzájárulhat a testi-lelki kimerüléshez. (A teljes cikket itt olvashatja)